Enciklopédikus kísérlet Eleinte azt gondoljuk, hogy ezen a színházi estén apró kis ásításokat kell majd elnyomnunk tenyerünk takarásában. Aztán azonban tovább fűzi agyament szóvirágait a két nyugdíjba vonult írnok: Bouvard és Pécuchet, vagyis Máté Gábor és Elek Ferenc. Majd amikor mulatságos francia falusi potentátok hada szállja meg a színpadot, rádöbbenünk, hogy mi, dilettáns nézők ostoba fennhéjázásunkban észre sem vettük, micsoda ízes szatíra bontakozik ki itten. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy két szeretni való bolond elvonult a világtól a XIX. századi francia vidékre, hogy vastag enciklopédiákból szipuzva a tudományt, kétkezi munkájukkal maguk eszkábáljanak össze mindent, ami az élet élvezetéhez szükséges, hanem arról is, miként képes megállni az ember a történelem viharaiban. Jön forradalom, majd a retorziója, recseg a színpad, s mindenki többször vált eszmét és gúnyát, s szinte csak a mi kedves, igazából semmihez sem értő dilettánsaink buzgó élethite marad utolsó percükig töretlen. Minket meg a gyakori, finom áthallások lelkesítenek. Amikor a forradalom hevében egyik hősünk elkiáltja: Gyerünk, ünnepeljük meg az új alkotmányt! – a nézőtér kéjesen kuncog, s a dilettantizmus gyengéden betölti a színt. De Ascher Tamás rendezése és a színészek játéka vérprofi.