Elkezdik felolvasni a 30-as évek híreit, eléggé a korabeli Belvárosi Színház modorában. Bármennyire is érdekes Meller Rózsi sztorija, még Karinthy paródiája sem jö át. A fantasztikus tehetségű hölgyről, aki kémiában, színházban és a magánéletben is eredetit alkotott, az utolsó szó jogán csak Bodnár Erika árul el pozitívumokat. Kérődzünk az „idegen ötlet- ből” írott darab plágium-vádján, mikor Szentpéterváron évszázados városi legenda szól a nemlétező katonatisztről, Gogolnál, Dosztojevszkijnél is felbukkan, Prokofjev Tetik hadnagyáról nem is beszélve. A korát messze megelőző PR-zseni vizsgálóbírói kihallgatása minden bizonnyal izgalmas lenne kedvezőbb szereposztásban. A rengeteget fejlődött, gördülékenyen artikuláló, lenyűgöző színpadi szépségű Pálmai Anna helyett, oldalankénti váltásokkal, talán inkább Kiss Eszter-t és Pelsőczy Réká-t kellett volna mozgósítani. Akkor a tényleges ziláltság, lelki káosz, őrület, avagy a sokkal valószínűbb, zseniális szerepjátszás jelent volna meg előttünk. Maradéktalan örömöt jelentett, a mindössze másfél éves színiegyetemisták Irja hadnagya. Zsótér Sándor osztályvezetői rendezésében ízelítőt kaptunk az egyenes beszéd, a belső hitelességtől fűtött direkt deklamáció korszerűbb stílusából.Kkimódolt figurák, mütyűrökbe aprózott portrék, poénra hegyezett mimika helyett, saját színészi jogon, emberek szólaltak meg, átütő erővel tolmácsolva a szöveg értelmét. Thalheimer, Nekrosius, Vasziljev szelleme lebben át a légen, az ifjú növendékek máris úgy játszottak, ahogy ebben a színházban is már régen kéne. A Katona József Színház „ornamens epiteton”-ja, a hullámpapír, tekerhető függönysor gyanánt szolgált meggyőző díszletként, egy ruhaakasztó keret pedig akrobatikus monologizálásra nyújtott lehetőséget. Biztos, hogy az Irja Bárdos Artúr modorában is sikert aratna, de így a korszerű színjátszás, szó szerinti iskolapéldájává emelkedett.

2011. február 23.