Mi ez a hang? (Dzsessztetés) Egy könnyű nyári estén átevickélünk a Dunán, és vízszintbe ereszkedünk a Katona József Színház csapatával és Petőfi Sándor utcai cégérével együtt; a falakból dohányszag árad, diszkréten megy a füstgép. Úgy tűnik, a Katona társulata (bevallottan) megirigyelte a honi félunderground kultúrpiacon portyázó Krétakör színészzenekart, ő is megalapította az övét, és egy afféle Buena Vistá-s, önvallomásos-dokumentarista keretben beszámol ifjú színészei zenei előmeneteléről. A két mester, Gabor Mate és Tamas Mohai irányításával se nem színház, se nem koncert, se nem werkfilm, ugyanakkor egyszerre mindhárom születik, attól függően, ki honnan közelíti meg a hangsúlyozottan nagy kihívást jelentő feladatot. A mentegetőzés nem marad el, elsőként a trombitás, Ervin Nagy siet tisztázni magát a vallatószékben, de később mindannyian fanyar humorral, jól adagolt (ön)iróniával magyarázzák a bizonyítványt: a hatás nem marad el, a közönség elnézően áll a zenei teljesítmény bizonytalanságaihoz és az időnként érezhető Z(abszem)-effekthez. A dzsessz szabályainak megfelelően mindenki megkapja a maga szólóját: Reka Pelsoczy csendes beletörődéssel vezet be minket a Rózsavölgyi Klarinétiskola 1-et rejtő pultjai közé, Bela Meszaros szerénykedve mutat rá a hétköznapok ritmusaira, Gergely Kocsis tökéletes fapofával bújik el Charlie Parker mögött, Judit Rezes színésznőként áll ki a színpadra, Karoly Hajduk a tőle megszokott lazasággal meséli el, hogyan lesz tábortűzi gitárosból színpadi, a zongora mögött mindvégig csendesen meghúzódó Ivan Fenyo pedig inkább tolmácsot kér (Laszlo Szacsvay), akárcsak az est fénypontja - a vokálisan hihetetlen színeket megcsillantó Adel Jordan mellett -, a minden hangszeren egyaránt ösztönösen brillírozó Tamas Keresztes, aki káprázatos zongora- és dobszólójával minden bizonnyal most alapozza meg fanklubját. Valljuk be, igen kellemes estét töltöttünk a Soldier Band társaságában!

- molnárzsófi -