Halász Tamás: Az emlékezőművész

Bozsik Yvette: Lány, kertben - kritika

Megannyi hommage, pajkos vagy éppen szigorú visszakacsintás, hátrapillantás után Bozsik Yvette most jelentkezett első kimondottan és elsősorban önéletrajzi ihletettségű produkciójával. A koreográfus-táncos a közelmúltban ünnepelte negyvenedik születésnapját. Az emberben ott motoszkál a kérdés: élt-e annyit ő, él-e annyit bárki ennyi idő alatt, amennyiből egy efféle igényű alkotás kijön? A játékot megtekintve (bár Bozsik személyének ismeretében látatlanban is megelőlegezhetően) határozott igen a válasz.

A honnan és a hová, és persze az útközben Bozsik féktelen tempójú előadásának főszereplője. Nem követünk pontos kronológiát, a történet nem ledaráltatik, hanem a szemünk előtt alakul: az események hol borzongatóan különös látomásba csapnak át, hol pedig egy artisztikus futam koppan nagyot a hajdan volt valóság kemény betonfalán. Keserű szembesülések, feloldott és feloldhatatlan indulatok, máig kísértő rémképek és kalandos élménnyé szelídült traumák közt szlalomozunk a rendező-koreográfus nyomában. Vérfagyasztóak a Mészáros Béla által nagyszerűen életre keltett pedofil rokon (Gyurka - „a család kitagadta, infarktus vitte el negyven évesen") jelenetei. A karmai közt vergődő gyereklány Bozsik (Hasznos Dóra ragyogó alakítása) áldozat, majd, szemünk láttára bosszúálló, elégtételt vevő túlélő. A koreográfus-asszisztensként (Vislóczky Szabolccsal együtt) is jeleskedő fiatal táncosnő alakja valóban rendkívüli. A leragasztott SZTK-szemüveges, bakfis Ofélia (ez a karakter már Bozsik János vitézében is megjelent, bár ott még a - mára Kossuth-díjas - „nagylány" alakította) bő, hálóingszerű ruhájában - Berzsenyi Krisztina egyik telitalálata, számos további mellett -, sápadt hullasminkjében hol riadt vagy indulatos szemlélődő, hol a cselekmények varázserejű mozgatója. Hasznos Dórától még akkor sem válik meg könnyen a tekintet, amikor háttal áll nekünk. A gyereklány-forma táncosnő hiába a legfakóbb, legkevésbé harsány vagy „átöltözős" figura, mégis (természetesen) benne sűrűsödik össze mindazon jelentés, tapasztalat, amiből e darab született. Hasznos nem egyszerűen „Bozsik Yvette alakjának megformálója": alakja, játéka eredeti és saját, sajáttá tett.

Szeretetteli és (tehát) könyörtelen ábrázolat jutott a Bozsik-szülőknek: a pompás megjelenésű, többre hivatott, poklokat járó anyát megrendítő figyelemmel ábrázolja Tallós Andrea. Játékában derű és dráma, minden porcikáját átjárja e nehéz, összetett szerep. Története, lénye a gyermeki álom- és vágyképek és a hol groteszk, hol keserves valóság anyagából gyúratott. Nagyszerű (ellentét)párja Szabó Győző, ki elég gyorsan hanyatlik álom-apából lesújtóan valóságossá, kitől olykor kínosan feszengünk, akire zavartan meredünk. De ott van benne a szeretet titka: a Máté Pétert tejfölös virslivel szájában, könnyel szemében bömbölő-dúdoló, omladozó, otromba óriás megformálása igazi színészi bravúr. A Jean-Philippe Heritier-vel az előadás zenéjét is jegyző Keresztes Tamás táncoslábú, dalostorkú, sima modorú, pazar bajusszal ékített Szeretője ugyancsak kivételes alakítás. Rajkai Zoltán vidéki, frankofón táncmestere - az előbbi bajusszal rokonítható, nagyköves aranygyűrűjével, választékos franciaságával - szintén emlékezetes: úgy roppant szórakoztató, hogy közben érzékenyen összegzett emberi dráma villan ki a groteszk felszín repedésein. Vati Tamás a művészettel csábító, izgalmas, egzotikus idegen, a szöktető és a szeráj egyben. Gyengéden, csipkelődő érzelemmel rajzolt alakjában egyértelműen felsejlik - a Bozsik pályáját ismerők számára - Árvai Györgyé, aki rendkívüli jelentőségű mozgás-performanszai hősnőjévé tette társalkotójaként a Természetes Vészek formáció, s a közös kaland indulásakor mindössze tizennyolc éves Bozsikot a valóság huszonhárom évvel ezelőtti síkján. Egy lendületes, feszülten szórakoztató jelenetben látjuk is a „Bozsik-család először találkozik a színházi avantgárddal" című közjátékot. A mágus szerepéből lép át a magáéba később Vati: önironikus képben jelenik meg a színpadon Bozsik Yvette 1996-ban született műve (melyet eredetileg is Vatival kettesben táncolt), az Yma Sumac dalaira, a „Vámos" Rousseau vásznaira komponált Xtabay című koreográfia. Vad, déli bujaság, inka romantika helyett itt, most: trafikból szalasztott műanyag tolldísz és műnövény-inda, melybe kapaszkodva Tarzanként suhan keresztül a táncos a téren. Nagyszerűek a Czakó Klára és Szacsvay László által életre keltett nagyszülők, ezek a hol porcelánnippszerűen finom és távoli, hol nagyon is élettelivé váló, meghitt figurák. És nagyot alakít a sokarcú sokaság, az együtt és egyenként is izgalmas Krausz Alíz, Fülöp Tímea, Vivien Ingrams, Gombai Szabolcs és Vislóczky Szabolcs.

Ellenfény online