Felolvas a fordító: Halasi Zoltán
Zene: Szőke Szabolcs
A Téli utazást, Jelinek legszemélyesebb darabját, Schubert dalciklusa ihlette. Főhősei a változatos alakot öltő vándorok, mindannyiunk alakmásai, de még inkább az őket őrlő társadalom, az is mi vagyunk. Forog a sorskerék: partra vetődik a meggyilkolt forradalmárnő, nyilvánosság elé áll az elrabolt és fogságban tartott kislány, a szerző harcol az elmúlással, küzd a kollektív felejtés ellen, internetes ismerkedéssel próbál enyhíteni anya- és szeretethiányán, persze, hiába, végül ott áll, a verklijét tekerve, az élet jelképes sípályája mellett, míg el nem süllyed a megolvadó jég alá, az alpesi dj szóáradata közben. Végig Ausztria a színtér, síország jelene és múltja, jeges öntudata, tudatalatti pincéi.
Jelinek szövegeiben játékosság és mélység, melankólia és irónia ötvöződik csodálatos zeneiséggel. Mintha egy lelki konditeremben lennénk, ahol a költői nyelv átmozgatja az idő meszesedő ízületeit.
