Az Anamnesis az élet, a halál, napjaink társadalmi erkölcsének metaforája. Megható a fekete humor, a színészek bravúros teljesítménye olyan helyzetekben, amelyek értelmet csak a társadalom teljes értelmetlenségében nyernek, a megzenésített passzusok az alkotmányos emberi jogokról, az egészségügyi ellátásról, vagy a Hippokratészi esküből… és mindehhez pár sláger.
Ez igazán kegyetlen, de megható anamnézise a társadalomnak, és nemcsak a magyarnak. A közönség egy részének talán pengeélen táncolt az előadás humora, mégis a többség értékelte az abszolút őszinteséget, a hitelességet, a mű aktualitását. Mert a humor talán tényleg az egyedüli esély a túlélésre – nemcsak Magyarországon.
Zuzana Uličianska, SME 14 Kultúra

---------------------

A magyar egészségügyi helyzet feltárása, a Rendező karaktere, aki nem találja a részleget anyja holttestével a valósághű kórházban, a Szputnyik Hajózási Társaság és a budapesti Katona József színház színészeinek előadásában B-kategóriás horrornak, vagy telenovellának tűnhet. A hasonlóság azonban az említett műfajokkal csak paródia. Azt is mondhatnánk, hogy az előadás fő motívuma a fekete humor melletti elkötelezettség.
A magyar alkotók tanulmányozták a hazai egészségügyi intézmények helyzetét, konkrét élményeket gyűjtöttek egészségügyi dolgozóktól, létrehozva egy posztmodern kollázst, mely humoros groteszk formában ragadta meg a helyzet súlyosságát. Sikeres feldolgozása ez az aktuális forrásoknak, és mindeközben zseniális munkája egy alkotó társulatnak, melyben megmutatkozik a pontos rendezés, valamint a színészek szerepvállalása is az alkotó folyamatban és a kifejezés-keresésben.
Dobroslava Vilhanová, Rozrazil

-------------------------
A polgári szórakoztatás helyett a színház az a tér, amely kérdéseket vet fel, amelyben igyekszünk a világról, és azon problémákról elmélkedni, melyeket már ugyan érzünk, de érthetően megfogalmazni még nem vagyunk képesek. Mint például Róbert Júlia és Bodó Viktor Anamnézis előadása.
Bodó Viktor szerint az Anamnesis nem vádirat. A tolerancia határai ma szélesebbek. Ezért ha szeretnénk megragadni a mélyebb humort, el kell mennünk az extrémitásig. Minden, ami általánosságban haragot vagy kényszeredett kompromisszumot vált ki, most más szemszögből szemlélhető.
Juraj Kušnierik
-----------------

Amiről szó volt: Monthy Python kelet-európai szentimentalizmussal és a precíz magyar színjátékkal megvágva, az utóbbi évtizedek slágereivel keverve, részlegesen élőben játszva és énekelve.
A (magyar) egészségügy viszonyai között, ahol semmire sincs pénz, sem idő, egy bolondos és kicsit fekete komédia bontakozik ki, melyben az egyik páciens újabb és újabb ujját veszíti el (brutális módszerrel), az orvosok igyekeznek a nővérkékkel hálni, egy adott látogató mindhiába próbálja érvényesíteni jogát, hogy halott anyját láthassa, és a portás mindenkiből tréfát űz.
Erős, humoros, helyenként megható, és leginkább cinikus. Az előadás tökéletesen eljátszott, technikailag hibátlanul kidolgozott. Mindehhez a zenei esztrád-befejezés – egyszerűen öröm látni.
Janez Janša, tyden.cz

------------------------

Halottakról és hősökről. Hogy volt képes Bodó Viktor rendező ilyen tökéletesen megismerni a szlovák egészségügy helyzetét? A kérdést az Anamnesis előadás vetette fel, melyet a Katona József Színház és a Szputnyik vitt színpadra. Groteszk a kórházról, melyben holttestek tűnnek el, orvosokról és nővérekről, akik elhajtják a betegeket, hivatalnokokról, akiknek célja csak a fekhelyek csökkentése és a jutalék.
Az Anamnesis-ben a színészi játék valódi orvosok és egészségügyi dolgozók elbeszéléseivel váltakozott. Az orvosok vallomásaival átszőtt jelenetek, az élő és bejátszott zenék, a koreográfia markáns nézői élményt nyújtott.
Jena Opoldusová, Pravda

------------------------
Lehetőségük volt a cseh-szlovák színházaknak és azok nézőinek egy olyan kultúrával konfrontálódni, mely, bár velünk szomszédos, és olykor még sorsában is hasonló, mégis valahol máshol helyezkedik el – a magyar színház jelenti napjainkban az európai élvonalat. A precíz, részletekig átgondolt színészet és technikai tökéletesség kéz a kézben járnak az intelligens dramaturgiával és az aktuális témaválasztással.
A musical-elemekkel átszőtt Anamnesis fekete komédia, mely a magyar egészségügy helyzetét kommentálja. Mindez azonban nem egy egyszerű politikai röpirat, amilyet nálunk várhattunk volna – amennyiben bárki is kézbe veszi a témát; hanem komplex, már-már cinikus látásmódja a világnak. Mindez egy esztrád-keretbe csomagolva, melyből nem hiányoznak a groteszk elemek vagy „geg”-ek sem. A show jelenetről jelenetre, percről perce fokozódik; gyenge, összecsapott részek nélkül.
Vojtěch Varyš, tyden.cz
------------------------
Bodó Viktor rendező és Róbert Júlia dramaturg Anamnesis-e karikatúrája egy kaotikus egészségügynek; de a valóságban globális képe és hasonmása saját deformált jelenünknek. Az egészségügyi dolgozók alakjai kifigurázottak, megjelenik munkájuk gazdasági és politikai háttere. Alkalmanként a történet valódi egészségügyi dolgozók-orvosok által készített párbeszédekkel kerül összhangba. Nevetséges, abszurd, kínos és bután cinikus.
Divadelní Noviny

------------------------------

Riportok alapján, melyből szemelvények szolgáltak filmes függönyként, egy olyan kórházat teremtettek, ahol a jól ismert abszurd szellem uralkodik. Központi alakja a rendező, aki kaffkai módon hosszú időn keresztül mindhiába keresi halott anyját, míg végül maga is a ravatalon köt ki. A humor, amely itt uralkodik doktori, cinikus, de segít a túlélésben. Az egészségügyben hasonlóképp, mint a kultúrában.
Karel Král